BAJNÓCZINÉ RÁCZ ÉVA TŰZZOMÁNC ÉKSZEREI

Az első alkotó a MIÉRT NOVEMBEr?-ben, akit a legnagyobb szeretettel mutatok be, Bajnócziné Rácz Éva.

Előre jelzem a ‘szín’ szó számtalan használatát a szövegben. Egyszerűen kikerülhetetlen volt egy ilyen színes alkotó bemutatásánál. 

Éva a legkedvesebb tanítóm volt általános iskolában: mosolygós, sugárzó, érzékeny, csodaszép és azt hiszem, hogy színimádó. Bátran használta a színes ruhákat, cipőket és talán nem is tudta, hogy ezzel vidámabbá varázsolta az iskola szürke hétköznapjait.

Több évtizedes pedagógusi munkát követően egyedi, kézműves tűzzománc ékszerek készítésében találta meg örömét. 
Az alkotás folyamata közös tevékenység volt férjével, hiszen együtt tervezték meg az ékszerek formáit, majd Éva álmodta meg rájuk a színeket.
Így születtek meg az egyedi tervezésű, kézzel kivágott formákra készített ékszereik. 

Éva, - aki nem csak pedagógus és ékszerkészítő, hanem páratlan hangjával irodalmi estek rendszeres résztvevője volt, majd később költőként is bemutatkozott - már nincs közöttünk, de ékszereibe zárva itt hagyta nekünk csilingelő nevetését és sokszínű egyéniségét. 

Rácz Éva: Az Olvasóhoz

Papíros a vásznam, 
és pennám az ecset, 
ringató versekbe
álmodok képeket. 

Szavaimban színek, 
tarka pillanatok;
lelkem mélyén bújó
finom árnyalatok.

Életre kelt rímek-
lüktetésük játék;
írásjelemben, 
szóközökben árnyék.

Ritmusaim fények, 
dallamíven lépnek, 
hangulataikkal
szívedig elérek.

Érzéseimből szőtt 
lélekhang-térképek
vörös színeikkel
elmédbe beégnek.